Még van pár percem éjfélig, de mire befejezem e random bejegyzésem, már holnap lesz, azaz ma. Szeptember 11. Több okból sem a jó dolgok történésének napja, a szomorú napok egyike... azonban nekem az ELSŐ NAGY NAPOM dátumává lett, céljaim elérésében. Azért írtam így mert ha minden jól megy, akkor több nagy napom is lesz :) !Álmatlanságban szenvedek, ezért úgy gondoltam felcsapom a laptopom és megosztom itt, leírom ide, hogy hasonlóan várom a mai napot, mint amikor először iskolába mentem.Úgy ahogy szintén egy korábbi posztomban olvashattátok.

Izgatott vagyok, közben be is vagyok majrézva...Az első lépés megtétele, amely későbbi életem meghatározó mozzanata. Közben alig hiszem, alig képzelem...Boldog vagyok, s tétova, egyszerre érzek kislányos izgalmat s egyben felnőttes félelmet. Most már nem tudom elképzelni milyen lesz, csak ráállok az útra és visz előre. Izgulok és várom...Várom az előttem lévő akadályokat, sikereket, nehézségeket, a szomorúság és a boldogság könnyeit, a pofonokat, majd ezekből erőt merítve felállva továbbállni, és ha ezredszerre is rúgják ki alólam a két lábam, akkor is talpon maradni.

El kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, aki leszel!