A korábbi posztom olyan töményre és cizellázottra sikerült önmagam keserűségéről, hogy most kiírok magamból egy általánosan napra kész dolgot, amit már nagyon sokszor lepörgettem a fejemben. Úgy érzem elvesztünk. Elvesztünk az internet alkotta világban, telefonjainktól, kütyüjeinktől függünk. Függők vagyunk. Internet függők. Soha semmi nem lesz már olyan mint a közösségi oldalak megjelenése előtt. Elég volt hozzá egy délelőtti séta a városban, hogy ezt újból konstatáljam. Állj meg egy pillanatra! Legalább addig amíg elolvasod ezt a bejegyzést és tényleg gondold át.
Mikor volt az utolsó olyan élményed amit teljesen átéltél, ott voltál? Nehéz rá visszaemlékezni...Évek óta nem tudod magad átadni a pillanat varázsának, mert a megfelelés és a visszajelzés kényszere miatt szorongsz. Nem tudsz teljes egészeddel azonosulni az éppen körülötted zajló eseményekkel, mert megzavar és beüt az a bizonyos gondolat, hogy "ezt le kell fotóznom" "ezt posztolnom kell facebookra", "ezt fel kell töltenem instára", "ezt akarom, hogy lássák", "csekkoljunk be", "szelfizzünk"...Ekkor beindul az elgurul a gyógyszer effekt, mert természetesen soha nem sikerül jól, ezért már vagy negyvenszer kattant a vaku és még mindig ott állsz, egy helyben toporogsz, jajongsz. A városnéző túrák így a háromszorosára nőnek időben, pláne akkor, ha a netkapcsolat közel sem tökéletes, például külföldön. Nem érdekel milyen nagyon drága a roaming, csak az, hogy más lássa, milyen klassz helyen vagy. Képes vagy negyed órákat is egy helyben szobrozni, várva azt, mikor tölt be végre. Arról nem is beszélve, hogy a valóságban meg se nagyon nézed azt a dolgot amivel szelfiztél, csak tolod fel a netre, hogy mekkora király, Te itt jártál. A szelfis kép még a jobbik eset, mert a társadat nem kergeted az őrületbe a "még egyet, még egyet..naaa még egyet" idegesítő ajvékolásoddal. Valójában le se tojod szegény Mona Lisát, csak a visszajelzésekre vagy kiváncsi, hányan tetszikelik az ismerőseid közül és hányan irigykednek.....
Közben pedig ezt gondolják!!!! :D
Kép: Instagram
Kérdezd meg Magadtól azt is, hányszor mentél el valahova úgy kiruccanni csak azért, hogy Neked is legyen egy menő képed és egyben csekkolásod? Várod a visszajelzéseket arról, mennyire vagy népszerű és kajánul kuncogsz magadban, vajon hányan szeretnének most a helyedben lenni.? Ez nem a Te hibád. Ő tett ilyenné. Szomjazol és szükséged van rá mint egy falat kenyérre. Értéktelennek érzed magad, kellenek a kis piros számjegyek a földgömb jobb felső sarkában ahhoz, hogy büszke legyél Magadra, hogy érezd, nem vagy közömbös, egy szürke kisegér, nyugtázva ezzel Önmagad sikerességét. Maga a helyzet pedig korántsem ilyen drámai. Ezek mind mind önbizalom hiányra mutatnak.
Nekem ne mondd!! Pár éve nálam nagyobb függő kevés akadt. Én képes voltam a Charles de Gaulle reptéren akkora hisztit csapni amilyet még Európa nem látott. Mindezt egy kis bagatel dolog miatt, mégpedig azért, mert nem tudtam azonnal becsekkolni amint leszállt a repülő. Toporzékoltam, sírtam...értitek???? SÍRTAM, hogy életemben most járok először Párizsban és nem működik a szaros telefonom, nincs netem!!!??? Akkora marha voltam, hogy még a szolgáltatómat is felhívtam, de szerencsétlenségemre csak géphang válaszolt. A csomagokkal nem törődve, leültem a hozzám legközelebb eső padra karba tett kézzel és sírtam!!!! Iszonyatos duzzogások közepette, a könnyes szemeimtől alig látva, hirtelen felvillant egy tábla amire az volt írva, hogy fizess be ennyit meg ennyit és kapsz x y időnyi wifit...Ohhh nem kellett több lendület ahhoz, hogy az azon feltüntetett offlájn módban is tökéletesen működő valamilyen oldalra én bepötyögjem a bankszámlaszámom CVS kódját. Nem telt 2 percbe sem és tádááám!!!! volt INTERNETEM. Közben azért, hogy biztos legyen a dolgában, elmondtam 3 Miatyánkat. Csekkoltam azon nyomban, majd teljesen megnyugodva, bipoláris zavaromból visszatérve húztam a kis bőröndkémet a RER C felé. Ez a művelet, ez a kis pöti pörformanc mindössze egy óráig tartott. Nem is olyan vészes ugye???....Mindeközben szerintetek mennyit láttam Európa egyik legnagyobb repülő teréből? SEMMIT. ROHADTUL SEMMIT. ENNYI. NUKU. A városról is kb ugyanezt mondhatom...Majdnem minden sarkon meg kellett állni posztolni...áhhh...hagyjuk is. Hazafelé pedig nem volt idő nézegelődni mert brutál futásba kellett kapcsolni, nehogy itt hagyjon a gép... Eeeeez őrülten beteges!!! Nevetséges...
Kép: Medical Videos
Azt hittem, milyen frankó vagyok azzal, hogy csekkolgatok az EU legdrágább városából, de rájöttem, hogy ezzel nagyon sok mindenkit megbántottam, főleg olyanokat, akik lehet, hogy soha életükben nem jutnak el oda. Kicsi utálatot is kiváltva ezzel saját magam ellen. Lehet, hogy jöttek a lájkok és kommentek, de gyanítom, hogy annak a fele nem szívből jött, nem örültek annak, hogy én ott jól érzem magam, pedig én tényleg annyira de annyira meg akartam mutatni, hogy eljutottam ide. Sajnos ilyenek vagyunk. Irigykedünk, önzőek és rosszindulatúak vagyunk saját embertársainkkal. Egyedül talán a szüleid, testvéreid és a párod örülnek igazán ha ér valamilyen sikerélmény. Nem kell messzire mennünk. A mai "celebek" mint például Rubint Rékáék naponta mennyi de mennyi irigykedő embertől kapnak hideg zuhanyt csak azért mert "dicsekednek" azzal amilyük van. Én erre azt mondom, hogy Ők azok akik igazán megérdemlik és baromira nem sajnálom Tőlük, mert Ők a szarból építettek várat. Követem őket a "facsin", eszembe nem jutna egy negatív posztot egy képük alá is odavésni! Megérdemlik és sok embernek ahelyett, hogy trágár, buta, ostoba szavakkal illetik Őket, példát kéne venni Róluk, motivációt gyűjteni belőlük és utánuk csinálni mindezt. Majd ha ezt mind elérted, ne aggódj, Te is büszkén pózolnál az Audid, a BMW-d mellett. Nekik viszont kötelező mindig posztolni, mert ismert emberek...
A másik fele amit még említenék azok a "kajás" képek. Elmész egy étterembe, bisztróba, kávézóba a barátokkal és mi az első dolgod ahogy odaértek? Becsekkoltok...ezután következik az étel fotózása, amit már nyomsz is fel. El tudod fogyasztani nyugodtan az ebéded? Persze, hogy nem, mert alapból az asztalon hagyod a telód és ha még be is van állítva, hogy minden egyes téged érintő tevékenységnél csippanjon egyet, már a kezedben is van. Rosszabb mint a dohányzás. Allen Carr könyvében olvastam, hogy a dohányosoknak egyetlen nyugodt percük sincs, mert egy vacsora vagy ebéd közben már azon agyalnak mikor eszik már meg végre és mehetnek ki rágyújtani. Borzasztó. Minden egyes szál elszívott cigi után amint elnyomja az illető, már azon van, mikor szívhatja a másikat. Tiszta idegroncs vagy valójában. Ugyanezt tudnám elregélni az edzéses szelfikről. Most komolyan azért hagyod abba, hogy pózolj egyet a tükörbe és lefotózd magad, Te edzel? Vagy el sem kezded...
A lájkok mindent elmondanak. Egy lájk képes jó barátságokat köttetni, azokat szétrombolni, Téged vérig sérteni, boldoggá tenni. Összehasonlítod más fotójával, mert bezzeg Ő annyit kapott és ráadásul sokkal béndzsább az Ő képe mint a Tiéd....a francba Te csak hatvanat kaptál rá, Ő pedig százat. Magadba borulsz, bedepizel. Hajlamos vagy versenyezni. A közösségi portálok esküszöm már csak arról szólnak ki mennyi lájkot tud begyűjteni. Megy a rivalizálás. Borzalom!!! Na de mi van akkor ha nem a várt eredményt éred el egy-egy véleményed szerint igazán jól sikerült fotóval? Annak szintén az a vége, hogy magadba fordulsz és még jól le is veszed azt a képed vagy posztod. Ekkor csináltál Magadból csak igazán hülyét. Te Atya Úr Isten....érzed mit művel Veled? Idegileg tönkretesz. Már akkor amikor nem tölt be...Kérlek! Álljunk le!
Kép: Instagram
Most tedd fel a kérdést! Magadnak vagy másnak akarsz megfelelni? Meg akarod nézni a Mona Lisát, vagy csak hencegni akarsz vele? Tényleg ízlik az az ebéd, vagy ezzel is csak szerepelni akarsz? Le akarsz fogyni? Izmosodni? Egészségesebben élni vagy csak jól mutatni?
A következő idegbajt akkor kapod, amikor az Iphone-od akkumulátor mutatója eléri a pirosat. Nekem szám szerint 4 töltőm van. Egy a nappaliban, egy a hálóban egy volt az irodámban és egy a kocsiban...Épp a minap láttam amint az instagramon Sarka Kata posztolta, hogy van hordozható telefon töltője...Most már komolyan ilyen is létezik?WTF? Ez nem beteges? De! Nagyon is az! Bárhova megyek is, a metrón, a vonaton, a buszon, a villamoson, étteremben, kávézóban csak azt látom, hogy úgy beszélgetnek egymással, hogy közben lapozgatják a telefonuk képernyőjét. Ma már nem vagyok függő, de rendesen elvonási tüneteim voltak, ha nem néztem már meg egy órája a facebook-om, instagram-om, vagy csak ha nem tarthattam a kezemben a telefonom. Az utcán lehajtott fejjel vonulnak végig az emberek mit sem számítva, hogy 3 lépésükkel már vagy 5 embert löktek fel. Nem baj, lehet ritkítani a népet.
Kép: instagram
Emeld fel a fejed! Nézz körül. Elmegy melletted az ÉLETED! Egy virtuális térben éled a mindennapjaid, ahova mindent kiposztolsz. Beteg vagy, rossz kedved van, meg akarod öngyilkolni magad. Egy kirakatban élsz. A facebook és az összes közösségi portál a legmocskosabb időpocsékoló dolog ami a világon létezik. Jó, ennél jobban durvább időrablónak és haszontalanságnak még csak az X-boxot és a PC játékokat tartom. Nézz ki az ablakon és számold össze hány gyerkőcöt látsz a játszótéren? Mennyi focizik a jó kis aszfalt pályán? A friss levegőn látsz-e egyáltalán? Mikor én kicsi voltam, nem volt olyan nap, hogy ne mentünk volna ki játszani az utcára. Én családi házban laktam, mi egymáshoz mentünk át homokozni, de legtöbbször az utcán szerettünk játszani, görkorizni, bringázni, futkározni. Nálam még a "színcápa színcápa milyen színt kérsz?" és a "kelj fel jancsi" volt a menő játék. Gumizni szerettem a legjobban. Két egyszerű nadrág gumi, - de igazából nem tudom mi a pontos neve, azt tudom, hogy fehér volt, ilyen kis háromszög mintákkal- ami kellett hozzá.
Így késő este már, miután kiméltatlankodtam magam, zárom a blog bejegyzést méghozzá azzal, kinek nem inge ne vegye magára, de az se akinek inge, mert ez csak egy észrevétel, hipotézis, melyben saját magamat is savazom. Annyira örülök, hogy nálam ez tetőzött de hamar észrevettem benne a már kialakult klinikai esetet, ezért befékeztem. Nincs mese, ki kell csúcsosodnia ahhoz, hogy észrevedd Magad. Tényleg jobb úgy, ha nem érzel folyton késztetést azért mert meg kell felelned. Posztolj, tölts, de közben ne felejts el élni, élvezni azt ahol éppen vagy és pihenni, ha pihenni akarsz. Ne felejtsd el a valódi, igazi kapcsolataidat, ne felejts el a valóságban élni.