Sokáig hezitáltam, vajon megosszam-e ki is vagyok valójában, milyen egy végtelenül nehezen elkergethető "betegséggel" kerültem szembe, s ezáltal min mentem és megyek keresztül nap mint nap. Vajon érdekelni fog-e ez valakit, vagy csak magamnak vezetek majd nyilvános naplót?

Végül úgy döntöttem nekivágok és miért ne egy mindenki számára elérhető internetes felületen? Legalább magamból kiadom és ha már csak egy emberben is felébresztem az írásaimmal, történeteimmel, tapasztalataimmal a szunnyadó boldogságot, hogy soha semmi nincs veszve, mindig van remény, megoldás és kiút, már megérte. Az alapokat lefektetve szeretném megírni továbbá azt, hogyan is valósítom meg ezen tényezők fennállása mellett régóta dédelgetett álmom, mit szeretnék elérni az életben, s mit értem el eddig. Ha ezekkel is akár csak egy valakinek adok plusz energiát ahhoz, hogy merjen változtatni,lépni, küzdeni, berobbanni, azt hiszem büszkén kijelenthetem, az összes ráfordított időm egyetlen percét sem bántam meg.

Nem utolsó sorban szeretnék rávilágítani arra, hogy nagyon sok esetben nem minden az, aminek látszik. A lelke mélyén mindenkinek megvan a maga problémája és fájdalma, még ha oly tökéletességgel leplezi is azt. Ne ítéljünk első látásra.

Amúgy pedig egy nagyot álmodni merő, akadályokat nem ismerve törtető, olykor elgyengülten, de akkor is hajszolva, küzdeni tudó és akaró, önmagával szemben maximalista lány oldalát olvassátok…Persze, én is át szoktam adni magam a pillanatnak, imádom a Karácsonyt, a filmeket, a divatot, a könyveket, a könyvtárakat, múzeumokat, városnéző túrákat, spontán ötleteket. Szeretek együtt lógni a tesóimmal,  hiszen így vagyunk egyek. Szeretem Gabrielle Chanel-t, és a stílust, amit Ő képvisel.

Köszönöm, hogy itt vagytok! Ölelés Mindenkinek!