Ma megnéztem a blogomat, történt- e valami rajta, de ugyan kérlek, mi történt volna ha én nem vések rá? Néztem, kattintgattam és nem tudtam mit írjak. Az elmúlt napokban arra is gondoltam, hogy hülyeség volt létrehozni, nem is akarok vele foglalkozni. Komolyan írjam le az életem? Különben is nem vagyok se közismert, se híres, hogy érdekesség legyek. (megvetetten lefelé néző szemű málé szájú szmájli). Magyarul, kit érdekel ennek is a nyomora, búja, baja, vigadalma? No, mindegy, írjunk azért valamit...ne csak koptassuk a klaviatúrát. Végülis nem kell ahhoz celebnek lenni, hogy leírd, mi zajlik le benned...anélkül is lehet szívszorító, olykor derűs. Emberek vagyunk.
Nem érzem magam erősnek...nem érzem magam olyan erősnek ahhoz, hogy amit az előző bejegyzésemben írtam, a problémámat megosszam. Nem tudok róla írni. Akkor leszek túl rajta, ha kisujjból kirázom és kacagva írok róla. Ez még nem megy....azt terveztem, hogy leírom min megyek keresztül, mert hátha jobb lesz...de nem...nem akarom...ezt még nem...És ha írok róla ami megmarad, -ahogy a mondás tartja, "verba volant, scripta manent"=a szó elszáll az írás megmarad- és sosem tudom elengedni? Pedig pont ez a cél, hogy ne foglalkozzak vele, ne érdekeljen...lehet, hogy addig megnyugtató amíg leírom, mert kiadom, de az itt lesz, egy nyitott könyv lesz, amit bármikor levehetek a polcról ha úgy tetszik.
Szóval jobb, ha valami elszáll... de egyszer lehet, hogy elkap a hév és leállni sem tudok, ami azt jelenti, hogy igen! Megcsináltam!... egyszer meglesz az, csak ki kell várni. Addig is nézzük az életem napos oldalát :) Közben eszembe jutott a következő posztom, de azt meghagyom következő alkalomra. :)
Sok szépet az estéhez :)
