S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Mint már említettem, hozzám az őszi hónapok állnak legközelebb s ez a Petőfi vers jutott eszembe ma reggel, az egyik kedvencem, miközben sétáltattam Tinkerton urat, becsületes nevén szólítva Sir Tinkerton Maddox...urat... A továbbiakban Tinky-nek fogom hívni, Tinkyke, Tinkyci, Tinkerke, ahogy esik. Ha mérges vagyok rá, akkor mindig Tinkerton. Ő az én szerelmem, legjobb barátom, bizalmasom, lelkitársam. Később írok róla is, mert nagy szerepe volt az első gyógyulásomban...
Noshát sétálunk Tinky-vel, ő még "pucéran" én pedig futónaciban, hosszú ujjú pulcsiban és még egy kis mellénykében. Szó mi szó, nem volt melegem...Finoman azért melengette az arcom a már csak erőlködő napocska sugara és a fű, mintha a város összes csillámporát szórták volna rá, ragyogott a harmatcseppektől...és Tinky feje búbja is, mert nem sokkal magasabb egy fűszálnál...:D Ekkor rájöttem, a nyártól végérvényesen búcsút veszek. Éreztem, ahogy a tüdőmet átjárja a friss lehűlt levegő, igazi feltöltődést adva a mai naphoz. A nyári rucik mehetnek pihenni, a kevésbé használt ruhák jelzővel ellátott gardrób fiókba és vehetem előre az őszi, átmeneti darabokat. Nem utolsó sorban pakolhatom elő négylábú barátom ruháit is. Jönnek a "pulcsis" napok, a vastag zoknis esték egy bögre forró teával a tévé előtt...jaj mennyire imádom!!!! Hullanak a falevelek és a táj elkezd gyönyörű színekben pompázni, a narancs legkülönfélébb árnyalataitól a piroson át a barnáig...A sütőtökök is nemsokára befutnak, elárasztva az áruházakat, market place-eket....nem lehet elég korán kezdeni...ugye... tavaly októberben már majdhogynem szólt a Jingle bells...
Már előre látom, hogy megint azzal a ténnyel fogok szembesülni, hogy Úr Isten, nincsen őszre semmim amit felvegyek :O :O...én ezt nem értem...Tavaly mi a francba jártam? Hova tűntek a tavalyi ruháim? Csak úgy fogják magukat és elkezdenek szublimálni??? Minden évben ugyanaz a dráma...Csajok, Lányok, Hölgyek, Asszonyok! Ti is így vagytok vele szerintem...
Kép: www.keepcalm-o-matic.co.uk
Petőfi Sándor
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
